Nemesi vonal kapcsolódása, a Salamon (Beck) és a bökönyi Beck család kapcsolata
Beck rokonságom egymástól, nyelvtől, földrajzi tartózkodástól és időtől függetlenül a következő történetet mesélte a családi név eredetével kapcsolatban:
„…. valamikor nem Beck volt a család neve, hanem Salamon, de valamilyen Beck bárónak vagy grófnak (grófnőnek) nem maradt utóda, és a nevét (mivel szerette a családunkat) a családnak adta ……, valami főispán volt, és a birtokán éltünk. Aki felvette a nevet, az valami intézője lehetett az uraságnak. A Beck család egyébként gazdag volt.”
A történet elég hihetetlennek tűnt ahhoz, hogy 1996-ban hozzákezdjek a kikutatásához.
A legfontosabb szereplők és a családfában található sorszámaik:
Beck József (38), Fischer Eszter (39), Beck Herman (76), bökönyi Beck Amália (77), Salamon Jónás (152), Klein Mirjam (153), bökönyi Beck Pál (154), bárczai Bárczay Anna (155)
I. RÉSZ
Anyakönyvek, és ezek problémái
I. Halotti anyakönyvek
Beck József (38) tarpai halotti anyakönyve szerinti:
1919.10.04.-én, 65 évesen halt meg, tehát 1854-ben születhetett
apja: Beck Herman (76) (Beck József halálakor még él)
anyja: Róth Anna (†)
felesége: Fischer Eszter (férje halálakor még él )
Beck Hermanné Krausz Anna beregszászi polgári halotti anyakönyve szerint:
1919.05.08.-án, 85 évesen halt meg, tehát 1834-ben születhetett
Apja: Krausz Izrael (†)
Anyja: ismeretlen (†)
Beck Herman (76) polgári halotti anyakönyve szerint:
1920.05.19.-én, 90 évesen halt meg, tehát 1830 körül születhetett,
apja: Beck József (†)
anyja: Salamon Mirjam (†)
felesége: Krausz Anna (†)
Legfontosabb következtetés: A fenti három anyakönyv ellentmondásban áll egymással, mivel Beck József anyja és az apa, Beck Herman felesége, két különböző személy.
Teljesen érthetetlen lenne Róth Anna bejegyzése, ha valóban Krausz Anna lett volna az anya, hiszen rengeteg rokon élt ekkor, köztük az apa (!). Külön érdekesség, hogy Krausz Anna 1919. május 08. napján halt meg, tehát alig fél évvel Beck József előtt, tehát így végképp nem mondható az, hogy a halott József édesanyja oly régen halt volna meg, hogy a nevére senki nem emlékezett.
II. Születési anyakönyvek
A kisvárdai anyakönyvi kerületben, Gyulaházán 1854.08.10.-én Beck Hermannak és Krausz Annának születik egy Katalin nevű gyermeke, viszont nincs bejegyezve sehol sem Beck József születése.
Beck Herman gyermekei, (vélhető) születési sorrendben:
József 1852/53- teljesen hiányzó adat-
Katalin Gyulaháza, 1854.08.10., anyakönyvi adat
Lajos Beregszász, 1855/59 körül (feltételezés, hiányzó adat)
Mária Beregszász, 1861/62. körül (feltételezés, hiányzó adat)
Hanna Gyulaháza, 1863.05.03.
Sámuel Salamon Gyulaháza, 1865 körül
Hersko Gyulaháza, 1867.07.19.
Heinrich Gyulaháza, 1876.09.15.
Móric Gyulaháza, 1878.12.26.
A legfontosabb következtetés:
a) hiányzik Beck József születési bejegyzése,
b) Beck József nem születhetett 1854-ben, hiszen akkor Katalin született.
III. Esketési anyakönyvek (Beck Herman és Beck József)
III.1. Beck Herman (76) és Krausz Anna esketési anyakönyvei
Az első házasságkötés
Házasságkötés helye: Kisvarsány (Varsán) /Forrás: OL, A3519, 314/1 114 oldal; Kisvárda !/
Házasságkötés ideje: 1852. május 20. * / 5612. SIVAN 2. / csütörtök
Férj neve: Salamon Herman (16 éves), tehát kb. 1835/36-ban született
Foglalkozása: leginkább a „házaló” (handler) szóra hasonlít
Lakik: Jánosi (Kántorjánosi) 112 házhely
Apja: Salamon J.(ónás) /lásd.: 1848. évi zsidó összeírás részletezésénél/
Anyja: Marie
A szülők (is) Jánosiban laknak
Feleség neve: Krausz Anna (15 éves !), tehát kb.1836/37-ban született
Apja: I. vagy J. Krausz /lásd.: 1848. évi zsidó összeírás részletezésénél/
Anyja: Sali Stern (azaz Stern Sarolta)
A szülők Warsányban laknak.
Az, hogy a házasulók valóban kivételesen fiatalok voltak, bizonyítja az 1852 évi összes (17) házasság átlagéletkor-vizsgálata, mely szerint a következő házasulási átlagéletkorok számíthatóak:
Férfiak 27,1 év Herman 16 év
Nők 20,5 év Anna 15 év.
* New York, Brooklynban ortodox zsidók megvizsgálták az anyakönyvet, az ő olvasatukban (hogy hogyan, azt nem tudták elmagyarázni…) az első házasság időpontja 5612. Ijar 1., azaz 1852.04.20. Az átfordítással nem értek egyet, mivel azonban nem tudok héberül, érdemesnek tartom feljegyezni ezt a véleményt is. Ha ez a vélemény lenne igaz, és a gregorián átfordítás hibás a zsidó anyakönyvben, attól még a „történet” nem változik érdemben, lásd.: alább
A második (!) házasságkötés
Házasságkötés helye: Kisvarsány (Varsán) /Forrás: Kisvárda-Izr. A 3519, 314/1, 117 oldal/
Házasságkötés ideje: 1853. május 20. /május 20, mint egy évvel korábban!/ 5613. IJAR 12. / péntek
Férj neve: Salamon Herman (16 éves), /mint egy évvel korábban!/ NŐTLEN
Foglalkozása: „Handelsman”, azaz kereskedő
Lakik: Jánosi (Kántorjánosi) 26 házhely
Apja: Salamon J
Anyja: Klein Marie.
Szülők mindketten Jánosiban laknak
Feleség neve: Krausz Anna (15 éves !), /mint egy évvel korábban!/ HAJADON
Apja: I. vagy J. Krausz
Anyja: S. Stern
Szülők mindketten Warsányban laknak.
Kizárásra került, hogy a két házasság ugyanaz lenne két bejegyzéssel, tekintettel arra, hogy:
a) ugyanabban a bekötött, jó állapotú és folytatólagosan vezetett anyakönyvben található mindkét házasság, a házasságuk előtt és után (és közöttük is) sorszámmal ellátott, dátum alapján is egymás után következő házasságokat jegyeztek be az előre elkészített rovatokba, tehát semmilyen nyom nincs arra vonatkozóan, hogy utólagos bejegyzésekre, tévedésekre került volna sor, a rabbi is ugyanaz volt, így az sem állítható, hogy nem tudta, hogy a fiatalokat már egyszer összeadta;
b) az első házassághoz képest új (!) tények is bejegyzésre kerültek, úgymint:
– a vőlegény lakóhelye 112 házhelyről 26-ra változott,
– a vőlegény már nem házaló, hanem kereskedő (!),
– a vőlegény anyja nevét bejegyezték (Klein Marie)
Legfontosabb következtetés:
a) Mivel a második házasságot a felek megkötöttés, és különös tekintettel arra, hogy a második házasságkötéskor (is) hajadon és nőtlen volt a menyasszony és a vőlegény, az következik, hogy az első házasság (különféle izraelita egyházi vagy civil érvénytelenségi okok miatt) érvénytelen volt, mert ha érvényes lett volna, akkor a feleknek elváltnak kellett volna lenniük.
b) Mindkét házasság, házasságkötési tilalom ideje alatt került megkötésre. A probléma bemutatása:
A polgári időszámítás szerinti „május” idején a zsidó időszámítás szerint a hónapok a következőképp követik egymást: Niszan – Ijar – Sivan.
Niszan 16-tól (Peszach 2 napja) 49 napon át Sivan-5 ig (ez utóbbit követő nap a Sávuot) gyászidőszak miatt nem lehet házasodni, kivéve Lag BaOmer ünnepén, ami a 33 nap, és mindig Ijar 18-nak felel meg. Kivételesen lehetett újholdkor is házasodni, de sem 5612. Sivan 2, sem 5613 Ijar 12. sem volt újhold.
A fentiek szerint elvileg mindkét házasság tilalom alatt született, ezért (ugyancsak elvileg) érvénytelenek.
/Forrás: „Zsidó Naptár az 5765. esztendőre kiadja az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Budapest, 2004/
Az eskető rabbi mindkét esetben a tekintélynek örvendő Weinberger Ábrahám Izsák (Dukla, 1796-Kisvárda, 1884) volt. Egy híres rabbi tanítványa volt Brodyban, majd Galgócra ment. Amikor Kisvárda kivált 1844-ben a nagykállói hitközségből, akkor szerződtették a rabbit. Ő kezdte meg az anyakönyvezést (1850-től) Kisvárdán, tehát ha valakinek, akkor neki tudnia kellett, hogy mikor érvényes és mikor nem az egy házasságkötés. /Forrás: Zsidó Lexikon – 958 oldal/
A mi esetünkben:
|
Házasságok |
Adott év Niszan 16 |
Adott év Sivan 6 |
Eltérés az engedélyezett naptól |
|
1852. május 20. |
Április 5 / hétfő |
Május 24 / hétfő |
Sivan 2-től Sivan 6.-ig 4 nap |
|
1853. május 20. |
Április 24 / szombat |
Június 12 / vasárnap |
Ijar 12-től Ijar 18-ig 6 nap |
Megj.: az első házasság (ahogy azt jeleztem) lehetséges, hogy 1852.április 20. napján történt, ez a házasság ugyanígy tilalmas napon köttetett.
Figyelemmel arra, hogy a második házasságkötés is tilalmas időszakban köttetett, arra lehet következtetni, hogy nem emiatt lett érvénytelen az első házasság, hiszen, ha ez okozta volna az érvénytelenséget, akkor a másodiknak is érvénytelennek kellett volna lennie.
Ebből az következik, hogy az első házassággal kapcsolatos valamilyen polgári szabály került megsértésre, mely a legvalószínűbben a házasság kihirdetésének hiánya lehetett, hiszen az anyakönyvek szerint a rabbi, a tanúk és a házasfelek jelen voltak, a házas felek a házasságkötéshez szükséges kort betöltötték. Erre visszatérek később az 1851. évi Helytartótanácsi rendelet ismertetésénél utalok.
III.2. Beck József (38) és Fischer Eszter (39) esketési anyakönyve
4. lap 2. Sorszám Mezőtarpa, 1879. február 11.
A lényeges adatok:
FÉRJ ADATAI:
Bek József (Gyulaháza, nőtlen, apja: Beck Hermány; anyja: Chaje; izraelita; a kisvárdai szolgabíró által kiállított igazolvánnyal igazolja magát, 24 éves)
FELESÉG ADATAI:
Fischer Eszter (Mezőtarpa, hajadon, ap.: Fischer Ignác; izraelita; 18 éves)
TANÚK és ESKETŐ
Beck Márton Beck Márton még Salamon Mártonként született Bulyban 1830-ban, ő Beck Herman bátyja volt, így Beck József legidősebb nagybátyja.
Róth Ábrahám
Gottlieb Mihály (tanú és eskető is)
Az 1848- évi zsidó-összeírás alkalmával Bulyban összeírtak egy Róth és egy Gottlieb családot, ahol a feleségek mind Salamon családbeliek voltak, így rokonai a jelen házassági anyakönyvben szereplő vőlegénynek:
Gottlieb Jakab (1817) – Salamon Rozália (1822)
Róth Lázár (1818) – Salamon Anna/Anita (1819)
A fentiek szerint előfordulhat, hogy a menyasszony rokonságából nem került tanú kiállításra. (kevés esély erre, hogy Róth Ábrahám volt a rokona, mivel Róth-Fischer rokoni kapcsolatról nem tudunk.
Legfontosabb következtetések:
a) A vőlegénynek, Beck Józsefnek (38) nincs születési anyakönyvi kivonata, mivel a szolgabíró okiratával igazolta magát;
b) A házasulók anyjának nevét nem jegyezték be pontosan (Chaje bárki lehetett, ez az anya héber neve volt)
c) Három tanú vett részt a szertartáson a szükséges (azaz elégséges) kettő helyett;
d) A három tanú (úgy látszik) mind a vőlegény részéről érkezett.
II. RÉSZ
Az 1848 évi Conscriptio Judeorum (zsidóösszeírás) legfontosabb adatai
Kisvarsány, 1848
Az 1848-évi Szabolcs megyei összeírás szerint Kisvarsányban Krausz Izraelnek (Kisvarsány, 36) és Sárinak (Stern Sarolta – Pócspetri, 35) volt egy 12 éves Hani lányuk, aki ezek szerint 1835/36 körül születhetett. A Salamon Hermannal (76) kötött házassági anyakönyvei ismeretében állíthatjuk, hogy ő volt Krausz Anna. Ez az adat nagyjából megfelel az 1852 évi házassági anyakönyvből számítható 1836/37-évi születésnek (1852-betöltött 15 év=1836/37), és megfelel Krausz Anna 1919. évi halotti anyakönyvi kivonata valamennyi konkrét tényének.
Kántorjánosi, 1848
Az 1848-évi Szatmár megyei összeírás szerint Kántorjánosiban a Bujból haszonbérlőként bevándorolt, 1848-ban 56 éves (Bujból jött, letelepedett) Salamon Jónásnak (152) volt egyedül Herschli, azaz Herman (76) nevű fia, aki az összeírás szerint 1833/34-ben született. Herman házassági anyakönyvében a német „Wohnort” a lakóhelyet jelöli (Kántorjánosi), ami nem feltétlenül egyezik meg (különösen a zsidóknál) a születési hellyel, így állíthatom, hogy Salamon Herman szerepel így a zsidóösszeírásban. Az a tény, mely szerint a Salamon család Bujból telepedett át, nagyon fontos lesz a Bujban élő más családokkal kapcsolatos rész bemutatásánál. Ez az adat nagyjából megfelel az 1852 évi házassági anyakönyvből számítható 1835/36-évi születésnek (1852-betöltött 16 év=1835/36), bár itt már nagyobb eltérés mutatkozik a menyasszonyhoz képest, aminek talán sorozással összefüggő okai lehettek: 17 éves kortól sorozhatták ebben az időben a zsidó férfiakat, és gondolom, hogy Herman sorozását valamilyen okból feltétlenül el kellett kerülniük. Talán ez ad arra magyarázatot, hogy az 1852 évi házasságkötés után egy évvel, még mindig (!) 16 éves a vőlegény.
Figyelembe véve az 1848 évi zsidóösszeírás és a házassági anyakönyvek tartalmát, láthatjuk, hogy Beck Herman (76) korábban ismertetett halotti anyakönyvében egyértelmű (tudatos) elírás történt:
|
|
1848 évi zsidó összeírás |
Salamon Herman házasságkötéseinél |
Beck Herman halálakor |
|
Apja |
Salamon Jónás |
Salamon J |
Beck József |
|
Anyja |
Nincs beírva, elhunyt (?) |
Klein Marie (Mirjam) |
Salamon (!) Mirjam |
|
Életkora |
1833/34 |
1835/36 ill 1836/37 |
1830 |
A tudatos elírás oka az lehetett, hogy nem tudták törvényesen igazolni a Salamon – Beck névcserét, de mindenki tudta, hogy Hermannak szülői Salamon rokonsága volt, így (hogy mindenkinek „jó” legyen) az édesanyát nevezték el Salamon családbelinek. A névváltoztatás illegális volt, arra nem kaptak engedélyt.
1853. május 20. és 1854. augusztus 10. között került sor a névváltoztatásra, melyre a belügyminisztériumtól nem kaptak e ngedélyt (nincsenek bent a XIX századi lajstromban).
Salamon (Beck) Herman születési ideje az 1848 évi összeíráskor bejegyzett 1833/34 év lehetett, ami egyébként a halotti anyakönyv és a házassági anyakönyvből számítható életkor középértékét is kiadja. Az 1848-as összeírás adata azért a legvalószínűbb, mert ekkor nem volt indok arra, hogy más életkort jelöljenek meg, Herman előtt és után (az összeírásban) testvérei is ott sorakoztak, tehát „nem lehetett” játszani nagyon a számokkal, úgy tűnik, hogy mindkét házasságkötéskor a 17 életév bejegyzését elkerülték sorozási szempontok miatt, és 1920-ban, pedig amikor Herman meghalt, már senki nem emlékezett pontosan, hogy ő mikor született, ráadásul 90 évesnek (azaz idősebbnek a valós koránál) mondva őt a legidősebb fia Beck József (38) születési időpontja elfogadhatóbbnak tűnhetett.
III. RÉSZ
Beck József (38) ismert gyermekei, névadás
Beck József és Fischer Eszter gyermekei a következők voltak: Dezső (1879-1944) – Gizella (1882-1936) – Sámuel (1884-1944) – Máli (1885-1944) – Móric (1886-1944) –Kálmán (1888-1892) Frida (1893-1893) – Laura (1896-1933) – Szeréna (1901-1970) – Izidor (1902-1983).
Látható, hogy József egyik nagyszülőjének, szülőjének a nevét (Jónás, Izrael, Herman, Sarolta, Mirjam, Anna) sem adták a gyerekeknek, ami a zsidó névadási szokások szerint igen furcsa, és nyilván nem ok nélkül következett be.
Az viszont látható, hogy Beck József a testvérei nevét (részben) adta a gyermekeinek, ami megfelelt a korabeli szokásoknak: Sámuel, Izidor, Móric.
IV. RÉSZ
Beck József születési időpontjának számítása
I. Tények
1. Beck (Salamon) Hermannak (†1920) 1852-től haláláig nem volt más felesége, csak Krausz Anna (†1919), előtte sem, mert nőtlenként házasodott
2. Beck (Salamon) Herman és Krausz Anna kétszer házasodott (1852.05.20. és 1853.05.20., mindkét alkalommal nőtlenként és hajadonként, azonban adatok változtak: házszám, foglalkozás és a szülőknél is más adatok kerültek megadásra, tehát nem ugyanazon házasság két bejegyzéséről van szó)
3. Beck Józsefnek nem volt születési anyakönyvi kivonata (1879. évi házassági anyakönyvben bejegyzetten egy 1875-évi alispáni igazolással házasodik)
4. Beck József jogállása szerint érvényes házasságból származott. (legalábbis ennek ellentmondó irat nem került elő)
5. bediktált életkorok esetében a betöltött életkor bemondását valószínűsítjük. (pl.: 1919-ben 65 éves, az azt jelenti, hogy 65 betöltött évet élt)
Bediktált életkorok forrásai szerinti születési időpont:
a) 1879. évi esküvő adatai szerint: 1854.02.11.– 1855.02.11 között
b) Beck Gizella születése(1882) (út.bej.:1903-ból) szerint: 1855.01.21.–1856.01.21. között
c) Beck Laura születése (1896) szerint: 1853.03.31.–1854.03.31. között
d) Beck Szeréna születése (1901) szerint: 1854.05.28.–1855.05.28. között
e) Beck Izidor születése (1902) szerint: 1853.11.14.–1854.11.14. között
f) Beck József halotti anyakönyvi kivonata (1919) szerint: 1853.10.04.–1854.10.04. között
g) Vélt sorozás 1875 évből: 1853.febr.–1854.febr. között
6. két élveszületés között a gyermekágyi lázat és a terhesség időtartamát figyelembevéve minimális 1 évvel számolunk.
II. Beck József (38) születésének legvalószínűbb időszaka és a születésre kizárt időszakok
Amennyiben a bediktált adatokat grafikonon ábrázoljuk, a legnagyobb átfedést 1854 első felére kapjuk, tehát a Beck József által bediktált adatok szerint ekkor kellett volna születnie.
A házassági anyakönyvek és Beck Katalin születési anyakönyve alapján Beck József születésre kizárt időszak:
a) Beck József (38) törvényesen nem származhatott Beck József Beck Hermantól és Krausz Annától 1854. februárjáig (második házasság időpontja † hét hónap)
b) Beck József (38) biológiailag sem származhatott Krausz Annától 1853. novemberétől 1855 áprilisáig (mivel akkor Beck Katalin nem születhetett volna 1854. augusztus elején, illetve legalább 7-8 hónap kellett volna Katalin születése után az új születéshez)
Legfontosabb következtetés:
Beck József (38) törvényesen nem származhatott Beck Herman és Krausz Anna házasságából legalább 1855. áprilisa végéig, de inkább 1855. őszéig, noha irata szerint 1854 első felében kellett volna születnie.
Mivel Katalinnak csak a születési bejegyzését ismerjük, de későbbi sorsa ismeretlen, feltehető, hogy gyermekként elhalt, így „átadva” születésének évét Beck Józsefnek.
V. RÉSZ:
A nemesi Beck család
Megvizsgáltam, hogy Beck vagy Bek(k) nevű báró vagy gróf élt-e Magyarországon az időszakban, és ha igen, voltak-e birtokaik a Salamon család lakóhelye, Kántorjánosi közelében.
A források alapján megállapítható, hogy Beck báró (gróf) ebben az időszakban nem élt Magyarországon, élt viszont egy „bökönyi” /néhol téglási/ Beck (Bekk, Bek) család Szabolcs vármegyében, akiknek Szatmár és Bihar megyékben is volt néhány birtoka. A helyi források egyébként báróként nevezték meg Beck Pált. (154)
Beck Pál (154), majd pedig lányai, Paulina és Amália (77) birtoka volt Kántorjánosi, ahova Salamon Jónás (152) beköltözött családjával.
Legfontosabb következtetés:
Magyarországon ebben az időben a bökönyi Beck családon kívül más Beck nevű nemes család sem élt, sehol sem, viszont a bökönyi Beck családé volt a Kántorjánosi birtok, tehát kapcsolatban álltak a Salamon családdal.
A bizonyíték (Kogutowitz Manó 1885-89 közötti térképei által is megerősítve), Mikszáth Kálmán „karcolataiból” került elő, amelyből kiderül, hogy a kántorjánosi birtokot Degenfeld-Schonburg Imrétől Mandel Ábrahám (a későbbi izraelita országgyűlési képviselő Mandel Pál apja) bérelte hosszú időn (több mint 30 év) keresztül*! /Mikszáth Kálmán: Gróf Dégenfeld Imre életéből/
* Degenfeld-Schonburg Imre pedig felesége révén birtokolt.
A családi elbeszélés szerint, aki felvette a Beck nevet, az intéző volt a „bárónál”. Beck Herman egyik fia, Beck Sámuel Salamon Újfehértón, 1887.12.20. napján kötött házasságakor, a házassági anyakönyv szerint a vőlegény apja Beck Herman ispány volt (gazdatiszt-intéző jellegű foglalkozás)
Mivel a bökönyi Beck család nem volt sem báró sem gróf, ezért azt vizsgáltam, hogy volt-e bárói – grófi családban érdekeltsége.
Beck családnak grófi-bárói érdekeltsége két család esetében kerülhet említésre: Beck Pál (154) két lánya két grófhoz ment feleségül: Beck Paulina gróf Degenfeld-Schonburg Imréhez, Beck Amália pedig osdolai gróf Kuun Gergelyhez.
Legfontosabb következtetés:
A Beck lányok főnemesi családba házasodtak, és így „ők is azokká váltak.”
Miután láttam, hogy a Salamon család kapcsolatban állhatott a Beck családdal, azt kellett vizsgálnom, hogy férfiágon kihalt-e a bökönyi Beck család, hiszen a családi legenda szerint a „grófnak-bárónak” nem maradt leszármazója (akkori fogalmak szerint értsd: férfi örököse).
Bökönyi Beck Pál (154) királyi tanácsos idősebb lányát, Beck Amáliát (77) 1819.11.19.-én fiúsította. Amália (arra tekintettel, hogy Paulinát eljegyezte gróf Degenfeld-Schonburg Imre) 1834.12.11.-én megosztva vele az összes birtokot.
Beck Amália (1807-1870) osdolai gróf Kuun Gergely (†1849) felesége lett, esküvőjük 1836.04.18.-án volt. Házasságuk gyermektelen maradt.
Legfontosabb következtetés:
A bökönyi Beck család, az akkori fogalmak szerint „kihalt”, ami megfelel a családi legendának, mely szerint Beck bárónak vagy grófnak (grófnőnek!) nem maradt utóda.
Megvizsgáltam, hogy a feleség, Krausz Anna lakóhelye kapcsolódik-e valahogy a Beck-Bárczay családhoz.
Valószínűleg Beck Paulina és Beck Amália édesanyja Bárczay Anna (155) birtoka volt Kisvarsány, ahonnan Krausz Anna származott.
Első és második szakértői vélemény
Mivel felvetődött bennem, hogy esetleg leszármazási kapcsolat állhat fenn a családom és a bökönyi Beck család között, megvizsgáltam Beck Amália és Beck Paulina leszármazóit.
Mivel bökönyi Beck Amáliának és Kuun Gergelynek nem születtek gyermekei, a vizsgálatot bökönyi Beck Paulina családjára irányítottam.
Családfájuk rövid összefoglalása:
Degenfeld-Schonburg Imre (1810.10.29.-1883.02.19.) – Beck Paulina (1815.03.10.-1856.01.01.)
Házasságuk: 1834.06.23.
Gyermekek:
Gusztáv (1835.05.26.-1896.09.10.)-1868.12.01.-gróf Karacsay Melania
Anna (1836.09.01.-1925.07.13.) – 1855.09.03. – herceg Odescalchi Gyula
Ilona (1839.01.08.-1913.07.03.) – 1860.07.21.- gróf Tisza Kálmán
Berta (1843.03.03.-1928.03.27.) – 1868.01.15- báró Podmaniczky Géza
Emma (1844.11.25.-1901.12.22.) – 1868.06.09.- gróf Károlyi Tibor
Felkutattam Barabás Miklós festményét, melynek akkori címe „Degenfeld család” volt. Tekintettel arra, hogy a festményen ábrázolt arcok számomra egyértelműen hasonlítottak a családom tagjainak arcára, független, elismert igazságügyi szakértői vizsgálatot kezdeményeztem, melyet Mécsné Dr. Bujdosó Györgyi tudományos tanácsadó, igazságügyi antropológiai, humángenetikai szakértő végzett el az MTA-Semmelweis Egyetem, – Általános Orvostudományi Kar – Igazságügyi Orvostani Intézetében.
* Megj.: orvostudományok kandidátusa, természettudományi doktor (lábjegyzetbe)
Az első vizsgálat tárgy és célmeghatározása a következő volt: „Barabás Miklós: A Degenfeld család című festményén látható legidősebb két főalak, férfi és nő vizsgálat során történő összehasonlítása Beck József gyermekeinek illetve unokájának arcképeivel abból a célból, hogy megállapítható legyen, hogy a Beck családbeliek származhattak-e a Degenfeld családból.”
Vizsgálat eredménye (idézet 5. oldal) A fentiek alapján „nem zárható ki”, hogy a Beck család felmenői között a Degenfeld család valamelyik férfi tagja, vagy maga gróf Degenfeld–Schonburg Imre, vagy bökönyi Beck Paulinától származó fia, gróf Degenfeld Gusztáv szerepel.
A második vizsgálat tárgya és célja: Barabás Miklós: A Degenfeld család című festményén látható legidősebb két főalak, férfi és nő vizsgálat során történő összehasonlítása Beck József dédunokája, Dr. JM (1946) arcképével abból a célból, hogy megállapítható legyen, hogy Dr. JM származhatott-e a Degenfeld családból.
Vizsgálat eredménye: pontosított idézet 2. oldal A haj színe, minősége, a szem színe, a homlokhatár helyzete, a szemöldök megjelenési formája, a felső szemhéj redőzete, összességében az orr, az orrgyök, orrhát, orrhegy, az alsó ajakpír magassága, az áll megjelenési formája, a philtrum mélysége, az ajak-állgödör helyzete jellegek Dr. JM-t gróf Degenfeld–Schonburg Annához* hasonlóvá teszik.
* ekkor még úgy tudtuk, Degenfeld Anna szerepel a képen (lábjegyzetbe)
Legfontosabb következtetés:
Az arcantropológiai vizsgálat nem zárta ki a rokonságot a két család között, tekintettel arra, hogy a vizsgálat során sok hasonlóságot mutatott ki.
VII. RÉSZ
Rokonsági kapcsolat feltételezése,
és a harmadik szakvélemény
Figyelemmel a szakvéleményre, nem lehetett megkerülni azt a kérdést, hogy vajon kik lehettek a Degenfeld-Schonburg családból azok, akik a szülei lehettek Beck Józsefnek (38).
A genealógiai kapcsolat négy személyt érinthetett. Az anyát és (határesetként kezelve) a legidősebb lányt, az apát és az egyedüli fiút. Számtalan variációt lehetett felvetni, ezért logikailag közelítettem meg a kérdést, és feltételeztem, hogy nem a köztiszteletben álló anya, majd pedig a herceghez házasodó legidősebb leány volt a szülő, ezért Degenfeld-Schonburg Imre (1810) és fia, Degenfeld-Schonburg Gusztáv (1835) került a vizsgálat alá. Mivel Degenfeld-Schonburg Imre logikailag nem lehetett az apja Józsefnek, hiszen szinte biztos, hogy Paulina (ebben az esetben a megcsalt asszony) nem adta volna saját nevét a férje törvénytelen gyermekének, egyetlen lehetőség maradt: apaként Degenfeld-Schonburg Gusztávot vizsgáltam tovább.
A vizsgálat logikus volt. Gusztáv gyermeke, Beck Paulina első unokája lett volna, ebben az esetben Paulina mindent megtett volna a fia törvénytelen gyermekéért.
VIII. RÉSZ
A két vizsgált család bevonása: harmadik és negyedik szakvélemény
Tekintettel a feltett kérdés súlyára (miszerint a családom származhat-e a bökönyi Beck családból), Dr. Várkonyi Sándor (4), apai nagyanyám unokatestvére „BJ”, Beck József testvérének, Beck Lajos) egy leszármazója „BÉ”, „gróf Tisza István egy leszármazója”, valamint egy „nem rokon főnemes leszármazója” antropológiai vizsgálatára került sor. Az antropológiai vizsgálat kiterjedt az arc jellegeire, a bőrléc rajzolatra (tenyér- és ujjbegy mintázatára).Tisza István leszármazójának vizsgálata azért perdöntő, mert Tisza István nagyanyjának testvére volt Beck Amália, és ha kimutatásra kerül a két család közötti antropológiai, genetikai stb. hasonlóság, akkor (mivel egy arisztokrata és egy zsidó családról van szó) a közös vonal a bökönyi Beck vonal lehet, mivel Dr. Várkonyi Sándor és Tisza István leszármazójának ősei között más azonosság teljes mértékben kizárásra került. Az adatokat „Tisza István leszármazója” beazonosíthatóságának elkerülése végett nem közlöm, azok az igazságügyi szakértői anyagokban megtalálhatóak.
A harmadik vizsgálat tárgya és célja volt: „Beck József unokája BJ, dédunokája (Dr. Várkonyi Sándor), valamint Beck József testvérének unokája, illetve gróf Tisza István leszármazója, és a Degenfeldekkel legközelebbi ágon a Teleki családdal rokon személyek esetében antropológiai, tenyér-és ujjlenyomat vizsgálat lefolytatása abból a célból, hogy megállapítható legyen, hogy a Beck családbeliek származhattak-e a Degenfeld családból.” Tisza István vizsgálata fényképek alapján történt, a többiek személyes vizsgálat alá estek.
Vizsgálat eredménye: Idézet 7. oldal, 5–6 oldalt követő részletesebb – rendkívül érdekes – ismertetés után A fentiek alapján, összevetve valamennyi adatot, a legtöbb hasonlóság Dr. Várkonyi Sándor és Tisza István leszármazója között van. Néhány jelleg megtalálható gr. Tisza Istvánnál is, de egy-egy tulajdonságban BJ-hez is hasonlóságot mutat. A leírt hasonlóságok természetesen a véletlennek is köszönhetőek – miután nem egzakt vizsgáló módszerekkel, hanem jobbára szubjektív megítélésen alapulnak-, de „nem zárható ki” az egy családból való származás lehetősége sem.
A negyedik vizsgálat (mint a harmadik vizsgálat kiegészítése) tárgya és célja: Beck József unokája (BJ), dédunokája (Dr. Várkonyi Sándor), valamint Beck József testvérének unokája, illetve gróf Tisza István leszármazója, és a Degenfeldekkel legközelebbi ágon a Teleki családdal rokon személyek esetében kromoszómavizsgálat lefolytatása abból a célból, hogy megállapítható legyen, hogy a Beck családbeliek származhattak-e a Degenfeld családból.
Vizsgálat eredménye (az akkori ismereteink szerint): Szabad átfogalmazásban, rövidítésben: Mivel Dr. Várkonyi Sándor néhány kromoszómája hasonlít Beck József testvérének unokája kromoszóma képéhez, de egyben gróf Tisza István leszármazójáéhoz is, ez valószínűleg úgy lehetséges, hogy Beck József apja, Degenfeld–Schonburg Gusztáv, anyja, Krausz Anna lehetett, míg Beck József testvérének apja Beck Herman, anyja Krausz Anna lehetett.
Kontrollként vettünk fel a vizsgálatba egy –a családoktól teljesen független- főnemesei leszármazót (lásd.: ZS), akit akkor a Teleki rokonság miatt kértem fel a közreműködésre, de az eredmények figyelembevételével, utólag az a szerencsés véletlen állt be, hogy bökönyi Beck vonalon is fennállt a rokonsága Tisza István leszármazójával, így a rá vonatkozó eredmények a megváltozott kutatási feltételezések ellenére (azaz, hogy nem Degenfeld ősatyát, hanem Beck ősanyát kerestem) felhasználható volt.
Legfontosabb következtetés:
A bőrlécvizsgálat (ujjlenyomat, tenyérlenyomat) során feltárt azonosságok, és az észlelt kromoszóma polimorfizmus alapján a rokonság vélhetően fennáll a két család között.
Kiegészítő vizsgálat, mely megerősítette a korábbiakat
A vizsgálatokat kiegészítette az ötödik vizsgálat, melynek tárgya és célja volt: Ifj. Degenfeld–Schonburg Imre (Gusztáv fia) és Bárdos (Beck) Mór (Beck József fia) rokonságban állhatnak-e, vizsgálva Beck Józsefné Fischer Eszter (Mór anyja) fényképét is. A vizsgálat eredménye: Idézet 1 oldal: Az értékelést nehezítő fent említett körülmények ellenére Bárdos (Beck) Mór és ifj. Degenfeld–Schonburg Imre között rokonság feltételezhető.
A kutatásnak a szépművészeti irodalomra való hatása
A témával szorosan összefüggő módon, a vizsgált Barabás Miklós festménnyel kapcsolatban a hatodik szakértői vizsgálattal sikerült azt bizonyítani, hogy a festményen nem a szakirodalom által leírtak (szülőpár és három lányuk), hanem az öt Degenfeld-Schonburg testvér látható. Vizsgálat eredménye:
Idézet 2 oldal: A fentiek alapján egyértelmű, hogy az 1854-ben „A Degenfeld család” címen készült Barabás Miklós festményen a négy lánytestvér, Degenfeld–Schonburg Anna, Ilona, Berta, Emma szerepel. Feltehető, hogy a festményen szereplő, lányokhoz igen hasonló fiatalember nem gróf Degenfeld Imre, hanem 1835-ban született fia, Degenfeld Gusztáv.
A festmény képaláírása, a szakértői vélemények köszönhetően: „A Degenfeld gyerekek „ címre módosult a miskolci Herman Ottó Múzeumban.
Az Y-DNS vizsgálata
(hetedik és nyolcadik szakértői vélemény)
Tekintettel arra, hogy Degenfeld-Schonburg Gusztáv apaságát csak Y-DNS vizsgálattal lehetett véglegesen tisztázni (hetedik szakértői vizsgálat), egy Degenfeld-Schonburg férfi és a már említett BJ Y-DNS minta vizsgálatára került sor.
A vizsgálat kizárta ez egy férfiőstől való származás lehetőségét, ezáltal kizárt lett, hogy Degenfeld-Schonburg Gusztáv (vagy apja Imre) lett volna Beck József (38) apja.
Az Y-DNS vizsgálat kontroljaként elvégeztettem a nyolcadik szakértői vizsgálatot, melynek során az USA-ban, egy DNS laboratóriumban megvizsgálták Salamon Jónás egy másik fiának (vagy unokatestvérének, azaz nem Beck József leszármazójának) férfi leszármazója Y-DNS mintáját, és az amerikai vizsgálattal közölt adatok teljesen egybeestek a magyar korábbi vizsgálatban kimutatott adatokkal, azaz egyértelművé vált, hogy a magyar és az amerikai Salamon (Beck) férfi leszármazók férfi ágon rokonok, míg velük nem rokon a Degenfeld-Schonburg család. Ezt a vizsgálati eredményt támasztotta alá Csehországban élő Beck fiági leszármazó Y-DNS vizsgálata is 2009. októberében, mely 100%-ban azonos eredményt hozott a másik két eredménnyel.
Új vizsgálat (kilencedik és tizedik szakértői vélemény)
és új kutatási irány
Az új vizsgálat
Figyelemmel a váratlan Y-DNS eredményekre, újra megkerestem Mécsné Dr. Bujdosó Györgyi igazságügyi, antropológiai, humángenetikai szakértőt, hogy adjon a korábbi szakvéleményeire vonatkozó összefoglaló szakvéleményt az Y-DNS vizsgálat eredményének ismeretében.
A kilencedik szakértői vélemény Dr. Várkonyi Sándorra és Tisza István leszármazójára koncentráltan megerősítette a korábbiakat (fogalmakat lásd alább):
„Eszerint a jobb kéz II-es, III-as, IV-es, V-ös ujj ábrája nagyfokú, a bal kéz III-as, IV-es, V-ös ujj ábrája kisfokú hasonlóságot mutat Dr. Várkonyi Sándor és Tisza István leszármazója vonatkozásában. A mintairányítottság, a genotípus egyező, a TRC és KI-index értékek szoros egyezést mutatnak. A bal tenyér fővonalának lefutása egymáshoz közelálló.”
A Q-sávval értékelt kromoszóma polimorfizmusok közül kiemelendő a 13, 22, kromoszómák szoros egyezése, a 14-es kromoszóma teljes egyezése. (Az egyik 21 kromoszóma is hasonlóságot mutatott a két mintában)
A leírt hasonlóságok,- különösen az ujjléclenyomat-vizsgálati eredmények és a kiemelt kromoszómákra tekintettel- rokonságot “feltételeznek”.
Szemléltetve a fenti eredményt:
a) amennyiben Tisza István leszármazójának TRC és KI adatait tekintem 100%-nak, akkor a TRC egyezés a két minta között 98,6%-os, a KI egyezés a két minta között 90,3%.-os;
b) A jobb tenyérforma 70%-ban, a bal tenyérforma 50%-ban azonos a két mintában.
c) Genotípus és mintairányítottság 100%-ban egyezik.
A tizedik szakértői vizsgálat gróf Tisza István és saját arcképem antropológiai összehasonlítására irányult, melynek eredménye lényegében nem hozott új eredményt.
A szakvéleményre tekintettel a kutatást tovább folytathattam.
A szakvélemény jobb megértése érdekében az alábbi kiegészítést adom az apaságvizsgálatok szakirodalmának felhasználásával:
a) Az antropológiai vizsgálat lényege
Örökléstani megfigyelések szerint egyes embertani jellegzetességek öröklődnek, ezért ezen jellegzetességek vizsgálata alkalmas a rokonság kimutatására, mely rokonsági kapcsolatot a szakvélemények valószínűségi szempontból definiálnak. Szempontunkból biztosan örökletes jellegek vizsgálatára került sor. Vizsgálható morfológiai jellegek: fej, arc, haj és szemöldök, szemtájék-orr, száj-és állrész, szájnyálkahártya-barázdáltság, fül, kéz- és lábfejen levő jellegek, és a számunkra legfontosabb: bőrlécrajzolatok (dermatoglifa) vizsgálata.
A valószínűség egy mérték, „amellyel megállapítható, hogy valamely esemény bekövetkezésének milyen objektív lehetősége van”
A valószínűség tekintetében az tekinthető valós pozitív eredménynek, amely szerint valamely rokoni kapcsolat „igen valószínű”, „valószínű”, „lehetséges-valószínű” és ezek analógiája: a „feltételezhető” . A „nem zárható ki” a „lehetséges” eredmény nem igazolja a rokonságot, de nem is állítja, hogy az nem áll fenn.
A fentiekre figyelemmel a kilencedik összefoglaló szakvélemény döntőnek tekinthető a kutatásom szempontjából.
b) Ujj –és tenyérlenyomatok (dermatoglifa)
A bőrlécek differenciálódása a 12-14 magzati hét között megy végbe.
„Az elsődleges bőrlécek differenciálódásában csaknem kizárólag örökletes hatások játszanak szerepet. Mivel a külső felszínen a bőrlécek sűrűsége –amit bőrlécszámmal lehet kifejezni- megfelel az elsődleges lécekének, ez a dermatoglifa sajátság döntően genetikailag determinált….A bőrlécminták kialakulásában az örökletességnek már korlátozottabb szerepe van.”
TRC= összbőrlécszám angol elnevezése
KI= a Keiter-féle „komplikáltsági” index, az ujjankénti minták abszolút számokban kifejezett összegét jelenti.
Mintairányítottság= három alaptípusban jelentkezik, ezek: ív (arcus=A); hurok (sinus=Loop=L); örvény (vortex=Whorl=W)
Genotípus= az öröklött gének összessége, a külsőleg megjelenő és rejtve maradó tulajdonságok.
c) Kromoszóma-polimorfizmusok
A kromoszóma-polimorfizumusok vizsgálata az utóbbi 30 évben meghatározó jelentőségűvé vált. A hetvenes évek kezdetén a különböző sávtechnikák bevezetésével (G,Q,C,R) a kromoszómák normál variációit könnyebben lehetett azonosítani, rendszerezni, meghatározni.
Balicek és munkatársai ajánlották a származás-megállapítási vizsgálatokba való bevezetését. E módszer segítségével, valamennyi kromoszómát párba állítva, a Mendeli szabályoknak megfelelően értékelhetünk. Az utód ugyanis a kromoszómaállományának egyik felét az anyjától, a másik felét pedig az apjától örökli. A kromoszómavizsgálatokat a származás-megállapításban – nemzetközi viszonylatban is elsőnek – a kromoszómákon lévő morfológiai elváltozással hazai szerző vezette be. (Bujdosó)
A különböző sávtechnikai módszerek közül a C és Q-sávokat ma már rutinszerűen alkalmazzák a származás-megállapításban is. Igen célravezető módszer azokban a perekben, vagy peren kívül, ahol valamelyik szülői fél időközben elhalálozott, és a családtagok közül is (felmenő, oldalágiak) csak kevesen vizsgálhatóak, illetve a manapság egyre sokasodó örökösödési eljárások során.
A kvinakrinszármazékok kromoszómaszegmentumokhoz kötődnek, ezek a kromoszómákon fényes és sötét sávokat eredményeznek, melyek ultraibolya fényben vizsgálhatók. A Q-sávos preparátumoknál fényes sávok láthatók, ezek azokat a DNS-szegmentumokat képviselik, melyekben túlnyomóan a GC bázispárok fordulnak elő, így az egyes minták összehasonlíthatóak.
d) DNS
A molekuláris genetika fejlődésével a DNS sávminták analízisével, hasonlóan az ujjlenyomatokhoz, lehetségessé vált az egyének azonosítása. Ezért ez a módszer DNS “fingerprint”-ként vált ismerté. A módszer első leírója, Jeffreys, 1985-ben ajánlja az apaságvizsgálatba való bevezetését is, ugyanis az emberi sejtekben tárolt genetikai információ fele-fele arányban anyai, illetve apai eredetű. Azok a sávok, amelyek nem egyeznek az anyáéval, biztosan az apától származnak.
Tekintettel az egyes allélek populáció szintű gyakoriságának különbözőségeire és a mutáció lehetőségére, a DNS-vizsgálatoknál lehetőség szerint alacsony mutációs rátájú több rendszert kell alkalmaznunk.
Lókusznak nevezzük a géneknek a kromoszómákon elfoglalt helyét. A gének mutáció útján változhatnak, ezért egy lókuszt több (alternatív) gén foglalhat el, melyeket alléleknek nevezünk. „Genetikailag polimorfizmusról akkor beszélünk, ha a lókuszon legalább 2 különböző hatásos allél fordul elő és a legritkábbal is gyakrabban találkozunk a populációban, mint az a mutáció eredményeként várható volna”
Az új kutatási irány
Mivel kizárásra került korábban Beck Paulina és legidősebb lánya, majd pedig az Y-DNS vizsgálat kizárta, hogy Degenfeld-Schonburg Imre vagy Gusztáv a szülője Beck Józsefnek (38), és tekintettel arra, hogy a Beck családunknak a gróf Tisza családdal semmilyen okiratilag kimutatható kapcsolata nincsen, a kutatás újra onnan kezdődött, hogy földrajzilag és időben lehetett-e a Degenfeld-Beck családtagokon kívül más olyan személlyel kapcsolata a családunknak, aki egyébként bökönyi Beck leszármazó volt.
Az összes feltételnek egyetlen személy felelt meg, bökönyi Beck Amália (77).
Amíg Beck Paulina vizsgálata folyt, Beck Amáliára nem fordítottam figyelmet több okból: férje erdélyi főnemes (és azt gondoltam, elköltözött vele Erdélybe), nem születtek gyermekei (tehát nem volt kit vizsgálnom).
Mivel a kutatás során kizárólag Beck Amália felé fordulhattam, megvizsgáltam életének körülményeit, és érdekes megállapításokat tettem:
a) Beck Pál (154) őt fiúsította, tehát őt kellett a Beck család „családfőjének” tekinteni;
b) Férjével nem költöztek el messze Erdélybe, hanem főleg Bályokon éltek;
c) Fenntartotta birtokait, melyek egybeestek (!) Paulina, és így Degenfeld-Schonburg Imre birtokaival;
d) Brunszwik Terézzel (1775-1861), és édesanyjával, Bárczay Annával (155) (1871-1848), valamint Bárczay Zsuzsannával (1783-1855) Tégláson óvodát alapított, és Bályokon így tett férjével Kuun Gergellyel is, tehát kifejezetten elkötelezett volt a gyermeknevelés, ápolás iránt, magát gyermekekkel vetetette körül (megjegyzem, hogy a téglási óvoda ma Bárczay Anna nevét viseli);
e) Férje, 1849-ben a Szabadságharc idején pusztító kolera áldozata lett, tehát Beck Amália 1849 őszétől kezdve özvegyként élt;
f) Beck Amália valószínűleg visszaköltözött 1850-ben Nyírbaktára, Kántorjánosi közelébe.
Amennyiben feltételezzük a szakértői vélemények valóságát, és elfogadjuk, hogy egyetlen személyre irányulhatott csak a kutatás, jó megközelítéssel jelenthetjük ki, hogy Beck Amália lehetett Beck József (38) anyja, ezt a többi furcsa anyakönyvi bejegyzés is alátámasztani látszik.
Különlegesen fontosnak tartom, hogy a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság híres lapja, a TURUL 1904/4 száma ekként írt: „A napi sajtóban újabban mind gyakrabban merül fel az az állítás, hogy gróf Tisza István nagyanyja zsidó volt. Ez merőben téves”
A TURUL ezután megadja a hírbe hozott nagymama ősfáját. A vizsgált nagymama pedig nem más, mint bökönyi Beck Paulina, Beck Amália húga.
Ez azt jelenti, hogy „valamilyen zsidós” ügy lehetett a levegőben a Beck-lányok körül, és lehetséges, hogy éppen a mi ügyünk volt az.
Különösen javasolt irodalom (irodalomjegyzéktől elkülönítve, speciális tartalma miatt):
Bartucz, L.: A magyar ember. Magyar Királyi Egyetemi Nyomda, Budapest, 4, 316-319, 1914
Martin, R.: Lehrbuch der Anthropologie, Gustav Fischer Verlag, Jena, 1928
Malan, M.: Vererbungsbiologische Vaterschaftsbestimmung. Szeged, 1935
Cummins, H., Midlo, Ch.: Questioned paternity. 246-25O, 290-293. in: Finger prints, palms and soles. An introduction to dermatoglyphics- The Blakiston Comp. Philadelphia, 1943
Schade, H.: Vaterschaftsbegutachtung. Stuttgart, 206-212, 1954
Fehér, M., Farkas, J.: A szakértői bizonyítás a származásmegállapítási és gyermektartási perekben. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1956
Broca, P.: in: Bartucz L.: Embertan, Felsőoktatási Jegyzet, 84., 1959
Ökrös, S.: The Heredity of papillary patterns. Akadémia Kiadó, Budapest, 1965
Lipták, P.: Embertan és emberszármazástan. Tankönyvkiadó, Budapest, 32-98, 1969
Martilla, A.: Über einige anthropologische Merkmale und über die sog. Summenmethode bei Vaterschaftsbestimmumgen in einem Material von finnischen Familien. Ann. Acad.Sci Fennicae, Helsinki, 145, 14-86. 1970
Caspersson, T. et al: Quinacrine mustard fluorescence of human chrolmosomes. Exp. Cell. Res. 61, 474-475, 1970
XI. RÉSZ
Házassági jog,
mint magyarázat néhány kérdésre
Nagyon sok forgatókönyvet kidolgoztam arra, hogy Beck József (38) végül hogyan került be a Salamon családba, ezek közlésétől tartózkodom. A lényeg, hogy azt tudjuk, hogy vagy Beck Herman vagy más Salamon családbeli férfi volt az apja, és a törvénytelen gyermek nyilvánvalóan nem maradhatott az özvegy anyánál, sűrgős intézkedésre volt tehát szükség, ami talán magyarázatot adhat Salamon Herman és Krausz Anna megismételt házasságának.
A helytartótanácsi rendelet
1851. július 4-én a Helytartótanács kibocsátott egy rendeletet, melynek a 14.§-a a helyi hatóságokat arra kötelezte, hogy az izraelita anyakönyveket ellenőrizze.
Ennek a mikéntjéről nincs hiteles információm, de nagyon valószínű, hogy úgy történt (ha történt) ellenőrzés, hogy az anyakönyvvezető rabbi bejelentette, engedélyeztette előre pl. a házasságokat, legalábbis a zsidó genealógiával foglalkozó kutatók egyformán ezt a tényt állítják. A rendelkezés oka egyébként abban rejlett, hogy meg lehessen állapítani mindenkiről, hogy törvényes vagy nem törvényes házasságból származik, mert ebben az időben jelentős joghátrányok érték a törvénytelen gyermekeket.
Az magyar házassági jog 1852/53-években
A magyar joggyakorlat ebben az időben nagyon sajátos helyzetben volt az elbukott Szabadságharc miatt, ugyanis emiatt a Habsburgok az osztrák szabályozást vezették be Magyarországon. 1852. november 29.-én császári pátenssel (másképp: nyílt parancs) hatályba léptették Magyarországon is az osztrák polgári törvénykönyvet (Optk.) 1853. május 01.-i hatállyal. Ebből az következik, hogy az 1852 évi házasságkötés során még nem volt figyelembe véve az Optk.!
A hatályba léptető rendelkezés kimondja, hogy az Optk. házassági szabályai a zsidókra nézve is kötelező (44.§-122.§). Az Optk. 123-136.§-i pedig kizárólag a zsidókra. vonatkoztak.
A számunkra legfontosabb ilyen (zsidókra vonatkozó) rendelkezést a 124.§ tartalmazza, amely azt írja elő, hogy a zsidók házasságkötéséhez kerületi hatósági engedély szükséges. A kommentár utal arra, hogy ha ezt a szabályt nem tartották be, akkor a házasság külön eljárás nélkül (!) semmis!
A 129.§ mondja ki, hogy a törvényes rendszabályok megtartása nélkül kötött zsidó házasság érvénytelen, majd utalást találunk arra, hogy a jegyesek és rabbik, akik ha ezen szabályt megszegik, a Bt. 507.§ szerint büntetendők.
/Forrás: Ausztriai Általános Polgári Törvénykönyv, Pest, 1853/
Látható, hogy az Optk. rendkívül szigorúan szabályozta a házasságkötéssel kapcsolatos szabályokat, és ezeket (valamint az 1851 évi Helytartótanácsi rendelet) figyelembe véve lehetséges, hogy az 1852 évi házasság nem felelt meg a kritériumoknak, azaz az ebből származó gyermek nem minősülhetett törvényesnek közjogilag (azaz itt értelmezve: zsidó közösségen kívül)!
Mi történhetett az Optk. hatálybaléptetésekor?
Elképzelhető, hogy 1853-ban Salamon Herman és Krausz Anna első házassága az Optk. miatt CSAK a zsidók felé (befelé) volt érvényes, legalábbis kifelé, az Állam felé kifogásolható volt, mert pl.: nem volt felterjesztve a rabbi által a megfelelő közigazgatási egységhez. Mivel az ükapám legitimációja szempontjából létkérdés volt, hogy érvényes házasságból származó legyen, ezért úgy gondolom, hogy Herman és Krausz Anna elvállalták, hogy „újra” házasodnak. A rabbi megállapította, hogy az első házasság érvénytelen az Optk. szerint, de ezt nem írhatta be az anyakönyvbe, mert ez nem tartozott a zsidó házasság belső érvényességéhez. Így fordulhatott talán elő, hogy az első házasságnál semmilyen megjegyzés nincs annak érvénytelenségére, megszűnésére, a másodiknál pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták az érvénytelennek tekintett házasságot.
Még egy elképzelhető magyarázat lehet, ez azonban a magyar népi jogszokásokhoz kötődött: létezett a próbaházasság intézménye, mely szerint a pár azzal a feltétellel élt együtt (országos szokás szerint 1 ! évig), hogy akkor házasodnak össze, ha a nő megfogan, vagy élő gyermeket szül. Lehetséges az, hogy amikor Salamon Herman tudomására jutott, hogy Beck Amália várandós, kötött egy megállapodást a Krausz famíliával, hogy elveszi a lányukat, ha a törvénytelen gyermeke élve születik (és azt át kell vennie a természetes anyától). Ez logikus is lehet, hiszen, ha Beck Amália elvetél vagy halott gyermeket szül, akkor „nincs probléma” a gyerekkel. Mivel a zsidó szokások nagyon szigorúak voltak, látszólag csináltak egy házasságot olyan hibákkal, amely alapján mégsem minősült az házasságnak, majd, mikor megszülte a gyermekét Beck Amália, és azt átadta Salamon Hermannak, akkor erre tekintettel megkötötték pont egy évre a második érvényes házasságot. Eszerint az elképzelés szerint 1852. májusában már tudottnak kellett lennie, hogy Beck Amália teherbe esett. Eszerint úgy 1852 év végén, 1853 év elején születhetett meg József, ami beleillik a képbe, hiszen 1854. augusztusában született az első biztosan közös Beck-Krausz gyermek.
A fordulat éve, 1861
A sors azonban nagyon érdekesen szólt közbe 1861-ben. Az 1861. évi országbírói értekezlet egyik feladata volt határoznia az Optk. hatályáról, és úgy döntöttek, hogy nem ismerik el annak (házassági) szabályait Magyarországon, tehát az Optk-t úgy kellett tekinteni, mintha soha nem lett volna érvényben! Azaz 1861-ben már az első házasság (1852) is érvényesnek volt tekinthető az Állam szempontjából, így feleslegen került sor a második (1853) házasságra.
/Forrás: Schück Mór Emlékkönyv, Karcag-1941/
XII. RÉSZ
Kiegészítő információk
Vagyongyarapodás
Az „arisztokrata” származás miatt kapott támogatás magyarázatot adhat arra, hogy az 1852-ben még „házaló” Beck Herman az első házasságkötést követő egy év múlva hogyan válhatott már „kereskedővé”, és a fia József, a 24 éves korában tartott esküvője idejére hogyan válhatott tanulóvá, és maga Herman hogyan válhatott „gazdálkodóvá”.
1855-1856 év eseményei
A Salamon családból lett Beck család 1855-1856 évben eltűnik Gyulaházáról és csak 1861 után térnek oda vissza, ami lehetséges, hogy az 1861 évi fentemlített eseményekkel volt összefüggésben.
Az eltávozásuk a Beck-Bárczay családban bekövetkezett halálesetek következménye lehetett, mivel nyilvánvaló, hogy ha ápolták a kapcsolatot a befogadó családdal, azt csak Paulina, Amália, és nagynénjük (az óvodaalapító) Bárczay Zsuzsanna tehette:
a) 1855. áprilisban meghalt Bárczay Zsuzsanna, aki soha nem házasodott meg, és így gyermektelenként teljesen együttérezhetett Beck Amáliával;
b) 1856. január 1. napján meghalt Beck Paulina, aki különlegesen jó viszonyban volt nővérével.
Feltételezem, hogy Amália egyedül nem tarthatta a kapcsolatot a családdal, az „nagyon gyanús” lett volna, ráadásul ő sokat tartózkodhatott Bályokon, így úgy vélem anyagi javakkal ellátva bocsátotta őket útra, Beregszászig.
Az „Anna” név Beck József (38) halotti anyakönyvében
Az Anna név gyakori volt a Beck-Bárczay családban:
1.) Beck Amália anyja Bárczay Anna volt,
2.) Beck Amália elsőszülött nővére Beck Anna volt (1806-1806),
3.) Beck Amália húga, Anna Johanna volt (1808-1828),
4.) Beck Amália húga, Beck Paulina elsőszülött lánya Degenfeld-Schonburg Anna volt (1836-1925),
5.) Beck Amália apai nagynénjei és unokatestvérei között is sok Anna volt található.
Szent Anna, és a meddőség
Szent Anna Szűz Mária édesanyja volt. A Jakab-féle ősevangélium szerint Anna siratta meddőségét és fogadalmat tett, hogy ha Isten meghallgatja, születendő gyermekét a templom szolgálatára szenteli. Beck Amália gyermektelen református volt, mégis meg kellett jegyeznem, hogy a bibliai Anna számára egy Angyal ígérte meg, hogy elveszi tőlük a meddőség szomorúságát és szégyenét. Ettől kezdve a meddő asszonyok védőszentje volt Anna.
Az új családi fészek és a Degenfeld birtokok
Felvetéseim mellett szólhat az is, hogy véglegesen Tarpára és Beregszászba költöztek a Beck-családbeliek, Tarpa pedig alig 10 kilométerre esik egy másik Degenfeld-tanyától (korábban nyilván Beck-tanya), és az úgy legfeljebb 20 kilométerre található Kisvarsánytól, ahol egyébként Salamon Herman és Krausz Anna 1852-ben és 1853-ban megházasodott. Közvetlen közelében van Gergelyiugornya is, amely úgyszintén Degenfeld (korábban Beck) érdekeltség volt. Ugyancsak idetartozik, hogy a család egy része Barkaszóba költözött, ami szintén közel fekszik egy Degenfeld (feltehetőleg korábban Beck) birtokhoz.
Különleges téglási kapcsolat
A Degenfeld–Schonburg családnak Baktalórántháza mellett Téglás volt a legfontosabb központja. Téglással a mi Beck családunknak semmilyen ismert kapcsolata nem volt, Téglás ráadásul már elég messze fekszik Tarpától, Beregszásztól, ahol éltünk. Ezzel szemben Beck József legfiatalabb fia, Beck Izidor Sándor 1922-ben Tégláson kötött házasságot, majd néhány évig itt élt majd Sásdra (Baranya megye) ment kántortanítónak. Soha nem tért Téglásra vissza, éppen ezért nagyon feltűnő az, hogy 1943-ban hitoktatóként tartották nyilván Tégláson. Lehetséges, hogy valamiféle védelmet remélt a téglási Degenfeldektől a nehéz időkben.
Egészségügyi felvetések
Bökönyi Beck Pál Debrecenben a városi közgyűlésen egy vita közben agyvérzést kapott (1827.03.27.) és meghalt. Beck Pál lánya, Beck Paulina halálának oka agyvelőszédülés, ami szintén agyvérzést jelent (1856.01.01.). Beck József (38) viszonylag korai halálának okánál agykoszorú rög képződés van bejegyezve, ez szerintem azonos az agyvérzéssel. József gyermekei közül az egyik, Gizella (1883-1936) agyvérzésben halt meg. Stb.
Degenfeld-Beck család és a zsidók
Mind a Beck és Degenfeld család toleráns volt a zsidókkal szemben, ennek bizonyítékeit csak azért nem közlöm, mert nem lényegesek az ügy megértése szempontjából.