Dédapám és gyermekei
A Bátai család történetéhez ízelítőül adom ükapám, Bátai Zsigmond rövid történetét:
A képen középen Bátai Zsigmond (dédapám), baloldalán Bátai István (nagyapám),
nagyapám keze Moór Rozália (nagyanyám) vállán nyugszik.
20. Bátai Zsigmond
* Zalaszentgrót, 1878. jún. 17. † Türje, 1948. dec. 8.
Papnak taníttatták volna, azonban ő ellenállt ennek a szülői akaratnak.
Kisszentgróton a Pap utca közepén állt a családi ház.
1900 körül a Batthyány kastélyban a grófok inasa állítólag tíz-húsz évig (ez nem valószínű), külföldre is kísérte őket.
1907-ben irodaszolga, majd a Türjei Premontrei Prépostság Alsómajornak nevezett uradalmában négyökrös béres cseléd, földműves (szántott, szénát hordott és minden más feladatot ellátott).
Az I. Világháborúban 1916-ig biztosan katona volt, Szerbiában egy szerb csecsemőt fegyverrel megmentett egy magyar katonától, aki ki akarta végezni a kisdedet. Sajnos erről nem sikerült többet kideríteni.
Felesége halála után lányához, Málovicsnéhoz költözött a majorsági cselédlakásba.
1936-1938 között beköltözött Türje faluba a Szent Imre utca 93. szám alá, ahol malacokat tartott.
A II. Világháború alatt vidéken és Budapesten élt gyermekeinél.
Szerette mértékletesen a bort, rengeteget pipázott (százas dohány), és igen békés természetű volt. A hitelbe kapott bort utóbb kukoricával, krumplival fizette ki, amiért feleségétől mindig megkapta a magáét.
A Friss Újság volt a kedvenc olvasmánya.
Kedvenc nótája volt:
„Erdő mélyén kakukkmadár búsan szól,
Búcsúzik a kéknefelejcs virágtól.
Én is, én is elbúcsúzom, kimegyek a világból
Majd valahol az Alföldön
Bánatomban beszegődöm betyárnak.
A betyárnak jól megy dolga, bújában,
Zöld erdőben falevél a párnája.
Kakukkmadár ébresztgeti, rákiált az alvóra
Kelj fel betyár,ne aludj már
Éjfél után egyet ütött az óra”
1947.03.20.-án munkaszerződést kötött Okolicsányi Viktor zalavégi lakossal termény fejében, és még egy évig, haláláig dolgozott.
Nagyszüleim esküvői fotója:
(Moór Rozália és Bátai István; Budapest V., 1937. okt. 24)
Nagyapámmal…
