Első földérintés
Hálásan meghajolok vér szerinti családom valamennyi előttem járó nemzedéke előtt.
Látom anyámat és apámat, akinek vére ereimben kering,
akiknek életereje táplálja sejtjeimet.
Az ő személyükben négy nagyszülőm is jelen van.
Elvárásaik, tapasztalataik és bölcsességük
ősök számtalan nemzedékén keresztül párlódtak át.
Valamennyi előttem járó nemzedék életét, vérét, tapasztalatát, bölcsességét,
örömét és bánatát hordozom magamban.
Megpróbálom jóra váltani a szenvedést és mindazt, ami átformálásra vár.
Megnyitom szívemet, húsomat és csontjaimat, hogy belé áramoljanak valamennyi ősöm felismerései, szeretete és tapasztalata.
Felismerem gyökereimet apámban és anyámban,
nagyapáimban és nagyanyáimban és valamennyi elődömben.
Tudom, hogy mindössze folytatása vagyok az ősök sorának.
Kérlek benneteket, támogassatok, védelmezzetek, és adjátok át nekem erőtöket.
Tudom, hogy ahol csak gyermekek és unokák élnek, bennük is ott munkál az ősök vére.
Tudom, hogy a szülők szeretik és segítik gyermekeiket és unokáikat,
ha nem is mindig fejezik ki méltó módon ezt a szeretetet életük nehézségei miatt.
E próbálkozás folytatásaként most mélyen meghajlok,
és hagyom, hogy erőik belém áradjanak.
Segítséget, védelmet és erőt kérek őseimtől.”
„Negyedik földérintés (részlet)
…Továbbadom hát erőmet anyámnak, apámnak,
fivéreimnek, és nővéreimnek; szeretteimnek,
férjemnek vagy feleségemnek, lányomnak és fiamnak,
hogy megkönnyebbüljön a szívük,
hogy mosolyogjanak, és átérezzék az élet örömét
……Egy vagyok azokkal, akiket szeretek.„
„Első leborulás (részlet)
….. Hasonlóképpen elfogadom a család apai és anyai ágán minden ősömet,
valamennyi jó tulajdonságukkal, erényükkel és gyengeségükkel együtt.
Szívemet megnyitva elfogadom valamennyi vér szerinti utódomat
jó tulajdonságaikkal, képességeikkel és gyarlóságaikkal együtt.
Szellemi és vér szerinti őseim és utódaim mind hozzám tartoznak.
Ők és én egyek vagyunk.
Nincs különálló énem.
Valamennyien részei vagyunk az élet csodálatos, szüntelenül tovasikló áramának.”
„Harmadik leborulás (részlet)
….Az én életidőm, akár egy levélkéé vagy a Buddháé, határtalan.
Túlléptem a térben, időben behatárolt és az összes többi életformától elkülönült test tudatán.”
/Thich Nhat Hanh: Tanítások a Szeretről;
ford.: Béresi Csilla; Édesvíz Kiadó, 2005
a szerző vietnami születésű buddhista szerzetes/
